Bungee Jumping

Már régebben szerettem volna kipróbálni, de valahogy a VOLT-on kellett, hogy mindez megtörténjen. Kisi kiprovokálta belőlem a tegnapi ígéretem, hogy ma leugrom. Nem volt mese menni kellett. Hirtelen jött az ötlet, nem volt idő megijedni. Megvettem a jegyet, és jöhetett a várakozás mivel még négyen voltak előttem. Ahogy fogytak el előlem az emberek már kezdtem elbizonytalanodni, hogy mégsem kellett volna elhamarkodnom a dolgokat. Hosszú volt ez a várakozás.
Felcsatolják az öveket, pántokat a vállra, derékra és a lábakra. Megkérdi a muki: "Parázol?". Na hát erre mit mondjak: "Már kezdek." Jön a felszállás pillanata és az utasítások sora: "Ne ugorj, míg nem mondom. A kabin először megáll, aztán irányba fordul és majd szólok mikor ugorhatsz. Első ugrás? Ne nézz lefelé!". Egyre magasabban vagyunk. Lenézek. Emberpöttyök, emberek akik pöttyként látszanak. Szép kilátás és nyugalom. És már fönt is vagyunk. Fordulás irányba. "Háromra ugorhatsz....Egy....kettő....három....." Lendület megvan, kilengek és a kezem nem engedi el a korlátot. Lenézek. Rohadt magas. Húsz emelet. Szívdobogás kétszáz. Második kilengés. Gondolatok zavara. "Ha most nem ugrasz elindulunk lefelé." Lazítás, mély levegő, tiszta világkép___és még egy gondolat.... Ugrás a térbe, kéz enged. Eszeveszett gyorsulás. Érzem az arcomon. Egy pillanat és pattanok is felfelé. És megint zuhanás pörgéssel a tengelyem körül. Lassan engednek lefelé. Ketten megfognak, hátra fektetnek, hogy levegyék az öveket. Vége? Túléltem? A szívem még mindig kétszázzal ver. Csodálatos érzés újra itt lenni. Más íze lett a sörnek, fontosabbak lettek a részletek. Nagyon jó érzés tölt el, olyan tiszta boldogság.
Az ugrás utáni adrenalin reggelig tartó lendületet adott. Egy örökös emlék marad az bistos. Ha most megkérdezném magam, hogy kipróbálnám-e mégegyszer?__ A válaszom még bizonytalan...