A reggeli relax és üzleti körséta után kezdődött a napi program Badár Sándor állj ki és dumáljával. Közben bővült a csapat (GR, Wayage, Joe) Bigyivel, Pocival és Gidával. Aztán pedig irány a Három hülye koncert, akiket személy szerint egyenesen utálok. De azért a türkízek most is kitettek magukért, én meg valahogyan előre kerültem és jót szórakoztam a koncertjükön. Hirtelen felindulásból aztán nekiálltunk embercsocsózni. A moderátornak is tetszett a kék bakancsom, akinek emlékei szerint egyszer egy ilyennel rúgták gyomorba. Végülis a Nyúlnyom csapatát csak hosszabbítás után hirtelen halállal, úgymond nehezebb és csípősebb labdával sikerült legyőzni.
Az esti koncertek hada a Takáts Tamás koncerttel kezdődött, ami számomra az egyik legjobb koncert volt a fesztiválon. Innét átmentünk az Edda koncertre, irány az első sor. A koncert lendülete verekedett a régi Edda pörgősségével. Feltörtek a régi emlékek, a táborok hangulata és az átélt történetek. Jó volt őket hallani újra. Innét aztán irány a Juice. Nem ismertem őket, csak elsuhantam a sátor előtt, amikor meghallottam a kiáramló zenét. És ott is ragadtam egész végig köszönhetően a zenei sokszínűségüknek. Az est tökéletes zárása pedig a Magna Cum Laude koncert volt. 
2 megjegyzés:
Anyáááám! Micsoda mecccccs volt... És én voltam a kapuban :-) Bocsi az öngólért :-)
jó kis meccs volt, még hogy nem tudunk sportolni :)
Megjegyzés küldése