2009. szeptember 29., kedd

Nagy-Hincó-tó

Reggeli után a túráznivágyó csapat nekivágott a bemelegítő útnak. Irány a Nagy-Hincó-tó. A geológiai profil megtalálható itt azzal a különbséggel, hogy visszafelé kitértünk a Szimbolikus temető felé meghosszabbítva utunkat kb. 5 kilométerrel. A végén a lapos aszfaltúton való gyaloglás nem lopta magát a szívünkbe, de azt hiszem a temető ennyit megért. A megérdemelt vacsoránkat a szokásos helyen töltöttük. Finoman főztek és emberi adagokkal látták el éhes bendőinket. Késő este megérkezett a pénteki csapat, gyors ismerkedés után nagy zsivaly közepette kértük söreinket. Jött a pincér (kicit mász volt, mégis kedves és gyorsan megszoktuk a stílusát), és mivel a nagy káoszban (amikor 13 emberből legalább 6 beszél egyidőben) nem tudta, hogy ki mit kér kitört:
- Na elég volt__Ki kér sima sört__Kezeket fel! - leszámolta
- Ki kér áfonyás sört. Kezeket fel! - leszámolta
Az este múlásával gondolataink egyre inkább a másnapi nagy túrára irányultak...

- hegy, egy kis pihenés, és megint hegy






- a csipet csapat úton







- pihenés a tónál, Nagy-Hincó-tó, magányos szikla






- csoportkép a tónál, Szimbolikus temető, megérdemelt vacsora






Adatok: GC1RA1B, GC1YH37

2 megjegyzés:

muci írta...

A túra jó volt, bár a visszút nekem kicsit nyűgösre sikeredett, mert a térdeim a szokásukhoz híven cserbenhagytak. De küzdöttem hősiesen, mert tudtam, hogy este vár rám a hatalmas adag töltött husi káposztasalival, ami valami frenetikus volt. A hab a tortán pedig maga a kiszolgálás volt, amit a kicsit /nagyon/ flúgos pincér tett feledhetetlenné.

Csiba Mátyás írta...

Jók a beszámolók, várjuk a Kriván-túrát is!