Így visszagondolva kicsit mosolygok magamon. Azon, ahogyan sikerült elkészítenem az első csipkebogyóboromat. Ekkor még nem volt edényem kotyogóval. Egy esős napon épp az erdőt jártam. Illetve akkor még nem esett amikor elindultam az útra. Megpillantottam a virító bogyókat és eszembe jutott, hogy milyen finom nedű is lehetne belőlük. Elkezdtem a bogyógyűjtést. Mire befejeztem a mindössze 300g leszedését csurom vizes lettem. De ha már itt voltam nem fordultam vissza. Otthon aztán eltávolítottam a bogyók bajszát és szárát. Majd kicsit összezúztam őket. Ezután kis hozzáadott cukor, majd jöhetett a pihentetés-forrás és a várakozás. Úgy 2 hét után átfejtettem, majd újabb két hét után ismét. Jelenleg a kiforrt bor a hűtőben lapul és tisztul. Csak egy üveg lett belőle. Azt hiszem ideális lesz tavaszi immunerősítőnek a magas C vitamin tartalmával. Napi egy deci csakis egészségünkre vállhat. Kíváncsi vagyok, hogy milyen is lesz az íze...
1 megjegyzés:
A régi mondás, miszerint "amiből lekvárt lehet főzni, abból pálinkát is" ez esetben is igaznak bizonyult. Azért ízértékelést várunk milyen is lett!
Megjegyzés küldése