Csütörtök este

Csütörtök este az öcsém 26. születésnapját és a szüleim 30. házassági évfordulóját ünnepeltük. A szülőket igyekeztünk közösen meglepni egy kis wellness hétvégével Sopronban. Hadd nosztalgiázzanak és pihenjenek egy kicsit. Megérdemlik. Az este kellemesen telt sok sok nevetéssel és vidámsággal. A kínaiban elfogyasztott kacsa finom ropogósra sikeredett. Ízlett a szilvabor is, amit eddig még nem ittam. Vacsi közben kaptam egy SMS-t. Megszületett a kollégám második lánya. Ez a nap valahogy ilyen halmozottan ünnepi napra sikeredett. Lehetne minden nap ilyen...

Class café - bál

November 14.-én kerül megrendezésre a Class café-bál a Mezgazban. Akik voltak nyáron valamelyik Class Café által rendezett eseményen tudhatják, hogy eddig nem lehetett rájuk panasz ami a zenei minőséget illeti. Gondolom most is kitesznek magukért. Mi biztos ott leszünk. Klikk a programra és nagyobb lesz...

Dac-Slovan

A tegnapi Dac-Slovan (0:0) valahogy nagyon unalmasra sikeredett. Egyik csapat sem akart focizni. Talán a hazaiak kicsit jobban. Persze most is voltak petárdázók, meg rendet bontani akarók. A bíró lelkileg ki lehetett készülve, amikor a lábához pattintották a helyi Megát, vagy Pirátot. Majdnem lefújta a baromarcúak miatt a meccset. De amúgy minden okés volt. Nyugodtan lehetett szotyizni, meg tökmagozni. Aztán egy kis forró csoki a befagyott végtagokba és egy kis nevetés tette szebbé az estét...

Reggel

Teázom. Nézem a szűrőt. Mediatatív nyugalom vesz körül. Kívülről nézem magam, ahogy kezemben a csésze számhoz közelít. Hörpintek egyet. Olyan lassan megy minden. Lehet, hogy ezt hívják reggeli kómának. Nem baj, ha nyugalomban telik...

Tisztázom a napi teendőket, sorba rakom mindet. Sok-sok dolog. De apró őrléssel is nyugodtan teljesíthető.

Foglalkoztat az esti meccs is. Remélem nem lesz semmilyen incidens. Az emberek már felnőhetnének. Vagy lehetnének örökké gyerekek. Ez a köztes állapot valahogy senkinek sem jó...

2 dolog

Ma kora reggel csak 2 dolog foglalkoztat. Mivel reggel kocsival jöttem mindig eszembe jut az az üzenet, amit valaki a munkahelyünkről a kollégám kocsijának ablaktörlője alá gyömöszölt. Az üzenet valahogy így hangzott: Kérem parkoljon úgy, hogy mások is parkolhassanak. Hát nem nagyon értettük a célzást. Ugyanis a járdapatkára merőlegesen minden előírt és esztétikai szabályt betartva parkolt le. Ennek meg nem tetszik. Aztán rájöttem, hogy miért kötözködik. Mert a helyére álltunk. Az udvarban amúgy millió hely van, csak nem akar a kis köcsög máshová állni. Hát akkor meg jöjjön előbb. Mondjuk úgy 5.40 előtt. Haha, ma már megszálltam a helyét. Már csak idő kérdése mikor lesz a postaládámban valami üzenet :D...

A másik pedig csak egy futó gondolat. Nem nagyon értettem miért illatos a WC papír. Mikor kellene azt szaglásznom. Lehet hogy valami metodikai gondjaim vannak, de valahogy nem áll össze a kép. Gondolom használat előtt, utána már kellemetlenebb lenne. Egyelőre nem gondolkozom ezen tovább. Majdcsak egyszer megvilágosodom...

Metró felé

Pénteki küldetésem volt a összeírt bevásárlólista tételeinek begyűjtése a pozsonyivánkai Metróban. Kilenc órakor vágtam neki az útnak, de valahogy csak kettőre érkeztem meg a bevásárlóközponthoz. Tettem egy kis kitérőt Éberhard, Fél, Dedinka, Cseklész felé. Sokat gyalogoltam a határban valahogy azon kapva magam, hogy mindig meg-megállok és nézelődök erre-arra. Valahogy magukkal ragadtak az ősz színei. Egyre hangulatosabbá vállnak az erdők. A ládázás közben folyton összekoszolódtam mert majdnem mindegyik láda el volt ásva. És hát valahogy hozzájuk kellett férkőznöm. De végülis mind meglett és a Metróban csak egy kicsit néztek rám furán a picit koszos terepszínű ruhában. Két órát tartott mire megpakoltam a kosarat, de a küldetést sikerrel teljesítettem...

- három hercegnő, kapás van















- Szent Anna kápolna









- hattyúdal libákkal és kacsákkal, a misszió teljesítve








Adatok: GC1DH7F, GC1H5VP, GC1DNB9, GC12C4Z, GCVGDN

Locify GPS próba

Az egyik program, amit a telefonon használok útvonalrögzítéshez az a Locify. Tetszik a grafikai környezete és a funkciók is egészen jól ki vannak találva benne. Okos kis program. Érdekességképpen rögzítettem egy útvonalrészletet. Pirossal jelöltem az útvonalat, amit megtettem. Kékkel pedig a program által bemért adatok vannak. Azért vannak kilengégek, ami a mérési pontatlanságból és a műholdak helyzetétől és számától függ. Tegnap élesben eme kis programocska a ládakeresésben pontatlan volt (jóval pontatlanabb, mint a Geocaching Live, vagy a Handy Geocaching), és az útvonalrögzítésnél úgy négy óra után lefagyott. Semmilyen adat az útról nem maradt meg. Pedig érdekes egy útvonalrajz lett volna. Majd ha kicsit megnyugszom újra akcióba viszem...

Vad szerető

A vad szerető (Wild Lover) nem más mint egy kézi készítésű jázminos zöld tea bíborka virággal. Az elején csak egy kis golyócska, ami fokozatosan nyílik szét. A levelek kitárulkoznak, majd kibújik a virág. Egyfajta szemet gyönyörködtető gyorsított evolúciós folyamat. A kicsi üveg zhongban kezdte a nyílást. Miután láttam, hogy valahogy nem fog elférni a második leöntéshez egy nagyobb poharat használtam. Ideális lenne egy magasabb pohár aminek az alja széles. Na ilyet még be kell valahonnan szereznem. A kancsó sem elvetendő, csak mivel alakilag nem homogén annyira nem tetszik. A jázminos teát imádom, fel is pörgetett rendesen. Már sejtem, hogy miért a neve vad szerető...

- a mag, búvárkodás








- a fejlődés kezdete








- virágzás egy magasabb pohárban

H.É.

Huhh, nagy levegő. És nem felejtettem el. Hogy ma van a második házassági évfordulónk a legújabb feleségemmel:D. Küldök is gyorsan egy csokor virágot (balra). Bár ünnepelni február 14-én szoktuk komolyabban, mert talán akkor lesz majd 12 éve, hogy együtt vagyunk. Ez a két év a tizenkettőhöz viszonyítva annyival hozott többet, hogy összeházasodtunk és kialakítottuk a családi fészket (majdcsak pottyanik bele valaki). Ebből következően többet vagyunk együtt, jobban kiismertük egymást. A köztünk lévő kötelék szorosabb lett. A kapcsolatunk kiegyensúlyozottan lángol, remélem még így marad jópár évig. Tudom, hogy ez csak rajtunk múlik...

Vadászbál

Szombaton Bakán voltunk a 10. vadászbálon. Hatkor kellett volna, hogy kezdődjön a buli. Mi négyen időben is érkeztünk. Csak a meghívóink érkeztek egy jó óra csúszással. Bemenni nem tudtunk, mert jegyeink nem voltak. Úgyhogy a kocsiban dekkoltunk belihegve az ablakokat. Épphogy sikerült bejutnunk a vacsira. Finom májgombócos fácánlevessel kezdtünk. A főétel gombás husi meg fasírt volt pirított burgonyával és rizzsel. Éjfél körül pedig pörkölt. A sok idegen arc ellenére jó volt a hangulat. Nem voltam olyannyira táncolós hangulatban (lehet hogy többet kellett volna fogyasztanom?), inkább csak dalolászni volt kedvem. A buli előtt azon viccelődtem, hogy a tombola fődíj biztos három hete fellógatott söréttel megspékelt fácán lesz. És hogy mi a poén. Nyertünk fácánt, ami jelenleg még valahol az erdőben repdes. November 21-én meghívtak vadászatra és akkor kapom csak meg a fácánomat. Összességében a társaságnak köszönhetően jól szórakoztam és jó bemelegítés volt a báli szezon előtt...

Borkóstoló

Tegnap átugortunk az erdőhátkarcsai kultúrházba egy kis borkóstolóra. A Babarczi pincészet képviseltette magát Pannonhalmáról. Öt fehér és egy vörös bor került kóstolásra 2008-ból a következő sorrendben: rajnai rizling, olasz rizling, tramini, muskotály, cuvée, majd vörös cuvée. A borok ízlettek, mondhatni az ár-minőség arány tekintetében kimagaslóak voltak. A prezentációból hiányoltam a borok részletesebb bemutatását. Az illatok és az ízvilág leírását szeretem hallgatni, nem a cég fejlődéstörténetét és összetételét. A borkóstolót svédasztalos vacsora követte. Nagyon finom volt a ropogós kemencében sült csülök a még meleg kenyérrel és káposztával. Ezután pedig jöhetett a korlátlan borozgatás, amit szűkebb körben otthon folytattunk. Kellemes este volt, csak gyorsan vége lett...

Bősi vízierőmű

Szerdán volt utam Bős felé. Gondoltam magamban akkor már teszek egy kis kitérőt a vízierőmű körül. Először a bal oldalon járkáltam egy kicsit, majd a jobb oldalt vettem szemügyre. Ijesztő volt a különbség. A bal oldal békességét és harmóniáját a jobb oldal agresszív támadó jellege váltotta fel. Gondoltam csinálok egy-két képet. Ahogy közelebb mentem egy hullám a peremnek csapódva rajtam landolt. A jobb lábam teljesen, a kabátom két harmada és a fejem csurom vizes lett. Mit is mondjak. Üdítő érzés volt a 4 fokos víz. De azért nem kellene minden nap. Gyorsan bepattantam a kocsiba és teljes fűtéssel irány haza.

- a nyugodt oldal erre-arra








- uszályfal, amit a javításokhoz használnak, konzolok








- a kilencedik hullám, meg a tizedik








Adatok: GCTZXF

Esztergom

Péntek délután összepakoltunk, hogy meglátogassuk a nagyszülőket Kürtön. Sajnos már régen nem jártunk errefelé. Az utat összekötöttük a párkányi Simon-Júda vásárral, meg egy kis városnézéssel Esztergomban. A vásár területéhez közel parkolva levettem a kocsiról a kerékpárt valahogy sejtvén hogy engem a vásár nem fog annyira lekötni. Egy darabig sétáltunk a nagy alapterületen megrendezett vásárban. Aztán az asszonyt szabadon engedve nekivágtam a kerékpárútnak Esztergomban. Jó három óra alatt egész szépen sikerült bebicikliznem a várost. Persze voltak olyannyira meredek részek is, amiknek már nem vágtam neki. Nehéz volt a ládagyűjtés, mert mindenütt rengeteg ember mászkált. Az idővel pedig szerencsénk volt. Dunaszerdahelyen és Komáromban is szakadt az eső. Itt meg semmi. Miután találkoztam az asszonnyal kocsival még felmentünk a kilátóhoz és a kálváriához. Vasárnap pedig elindultunk hazafelé.

- az odaúton, Mária Valéria híd






- bazilika









- kilátás a Vaskapu menedékháztól, Kálvária-kápolna, kilátó

Adatok: GC1F7K3, GC1DKVG, GC14HK7, GC134J6, GC3875, GC1Q6TJ, GC1Q9DD

Új teló

Hát mivel lejárt a T-mobile szerződés új telefont kellett volna választanom a kínálatból. Csak hát most is, mint mindig nem találtam megfelelőt, vagy rohadt drágák voltak. A régi SE K750-essel három éven keresztül tökéletesen meg voltam elégedve. Csakhogy azóta jött a geocaching. Így az új telórnak a következő kritériumoknak kellett megfelelni: beépített GPS, és ne legyen csúszós-mászós, forgós-bukós, lökős-tolós. Így már csak egy telefon maradt: Nokia 5800-as. Persze a T-Mobile kínálatban nem volt. Mivel az Orange forgalmazta feladtam egy hirdetést, hogy nekem ilyen kellene. Találtam is egy mukit, aki az Orangeből kivette ezt a telefont, én pedig kivettem neki a T-mobile kínálatból egyet hozzáfizetéssel. Az Orange a telefonba telepített mindenféle saját beállításokat, ami persze nekem nem kellett. Így hát irány a dunaszerdahelyi Nokia. Mondom nekik lökjék föl rá az eredeti Nokia szoftware-t. Nem merték, mert hogy elveszik a jótálás, meg mindenféle rizsa. Na egy csörgetés ezután a pozsonyi Nokiába. Perszehogy nekik nem gond a dolog, megvárásra megcsinálták egy tizesért és belőttek rajta mindent. Persze mindezt igazolással a jótálási papírra. Na ennyit megint kicsiny városunkról és a hozzá nem értő emberekről. Egyelőre minden jól megy rajta, úgyhogy jó vételnek tűnik...

Harisnyaember

...fogmosás közben figyelik a hátad,
a lábszárad ölelve állnának ott.

Hogyan kerülnek oda, a zuhanyba?
Egy perc, két nap és egy durva hét.
Legtöbbjük mintha csak egy harisnyaember volna,
nem tudják, hányan is lesznek még.

Eggyel többen ülnek a zuhanyban
s az új fiú addigra elmondott mindent...

Rájöttem arra, hogy a feleségemnek van művészi hajlama. Eddig azt hittem, hogy csak nekem vannak furcsa hobbijaim, de neki is van legalább egy. Nagy valószínűséggel még ő sem tudja, hogy mi az. Hát elárulom. Szereti a zoknikat bevizezve a zuhanyzóba vágni. Ebből különféle amorf, vagy jelen esetben nem is annyira alaktalan művek születnek. Ez a tegnapelőtti változat. Azóta bővült az eddigi két zokni még két társukkal és egy csoportos gruppenban nyomatják a zuhanyzó sarkában. Erről képet nem készítettem, nem volt akkora művészi értéke, mint a képen láthatónak. Mikor megpillantottam rögtön Zazis hangulatba kerültem, mondhatni Zazi a zuhanyban.

Zhong, chung, vagy gaiwan?

Azt hiszem, mind a három kifejezés használatban van. De hogy miről is van szó valójában. Hát a teázásra használt fül nélküli csészéről, aminek tányérja és fedele van. Készülhet égetett agyagból, kerámiából, vagy üvegből. Maga a teaszertartás eme kis csészében valahogy így néz ki:
1/ Előmelegítjük a csészét forró vízzel.
2/ Beleszórjuk a tealeveleket.
3/ Leöntjük forró vízzel (általában 70-80 fokossal zöld tea, oolong esetében, 100 fokossal fekete tea esetében)
4/ Hagyjuk lúgozódni (40s-3min).
5/ A fedővel itt-ott megkeverhetjük.
6/ Mikor elkészült s fedelét orrunkhoz közelítve illatozhatjuk.

7/ És már jöhet is az ízlelés. Két-két ujjunkat V alakban alátámasztva a tányért, a fedőt résnyire félrecsúsztatva és a hüvelykujjal leszorítva a keletkezett résen keresztül szürcsölhetjük a teát.

Sokat próbálkozva és tapasztalatokat szerezve mindenkiben idővel kialakul a folyamat és formálódik saját ízlése szerint. Ez a módszer kitűnően alakalmas a tea ízspektrumának a végigízlelésére.
Saját tapasztalataim szerint a teák többsége nagyon intenzív lúgozással kezd. Ezt kiküszöbölvén én a hideg csészébe helyezem a tealeveleket, és egy gyors leöntéssel egyszerre melegítem a csészét, és ébresztem fel a tealeveleket. Az leöntés a zhongból egy csészébe kerül, amit szintén átmelegít. Ezután jöhet a valódi leöntés, ami ha ízlik nem lúgozom tovább, hanem a csészébe öntöm, ahonnam a melegítőöntést kiöntöm. Számomra valahogy mindig a második forrázat tüktözi a tea valódi ízvilágát, általában jóval kiegyensúlyozottabb, mint az első leöntés. Remélem sokaknak felkeltettem az érdeklődését. Jó kísérletezést!

Pozsonyi mikro

Eddig nem nagyon akartam felrakni helyhez köthető képet a ládákról, de most valahogy muszály volt. Ugyanis annyira tetszett az álcázás módja. Mágnesesen feltapasztva egy mikro összecsavart logbookkal. Ami pedig a poén az egészben, hogy belülről közelítettem meg a helyet, így nem is láthattam magát a ládát. Csak átnyúltam a kerítésen és a megfelelő helyen tapogatva valami megmozdult. Valahogy így történt a derítés. Kívülről jóval egyszerűbb lett volna. Vagy mégsem?
- kép kintről, a láda és a logbook

Adatok: titkos:).

Vadászat a hazaúton

Valahogy a kevés alvás és a nem mindennapi túra után csak dél körül vágtunk neki az útnak. Útközben megálltunk Važecen megnézni a legnagyobb német katonai temetőt Szlovákiában. Rózsahegy után eszembe jutott, hogy legutóbb amikor erre jártunk nem néztünk be Vlkolínecre. Így hát betértünk a faházikós faluba, amit az Unesco a világörökség kincsei közé sorolt. Érdekes egy hely építészeti szemmel nézve. Az utunkat folytatva a többiek nem nagyon akarták, hogy megkeressük a vízeséseket Donovaly-nál. Így hát egy kicsit könnyedebb témára váltottam. Irány a Habakuky. Ami egyfajta mesesziget főleg gyerekeknek. Megkerestem a ládát, körbejártuk a szigetet és már mentünk is tovább. Este fél nyolcra értünk haza. Ebbe a hosszú hétvégébe sokminden belefért. Úgy éreztem, mintha már egy hete kirándulnék. Mindent összevetve jó kis csapat állt össze és remek volt ez a hétvége. Remélem lesz meg közös akciónk, legyen az sízés, utazás, vagy gerinctúra...

- temető bejárata, sokaknak örök kilátás a Tátrára









- faházikósor, harangtorony 1770-ből










- Habakuky játéksziget, levegyem a tojást?








Adatok: GC14078, GC1QVQ5, GC1VVGF