L´ecsó

Azt, hogy a Ratatouille mesét miért pont lecsóra fordították még ma sem értem. Ugyanis a francia ratatouille-nek semmi köze a lecsóhoz. Abban ugyanis főleg padlizsán van, vagy cukkini meg a fűszerezés petrezselyemmel, kakukkfűvel, bazsalikommal. Ez nekem annyira nem jönne be. Ez csak egy kis kitérő volt a saját készítésű lecsóm előtt. Most jött el a tökéletes idő, hogy lecsót készítsünk. Nekem is van egy-két "titkom" mikor készítem. Az első a bor, eseteleg a sör, de lehet pálinka is. Ezeknek a legjobb helyük a gyomorban van, úgyhogy be a szervezetbe. Nehogy valaki a lecsóba öntse. A legjobb alap, amin a hagymát pirítom a kacsazsír. Aztán jöhet a paprika, majd a paradicsom. A paprika végét nem szeretem a lecsóban látni, meg a paradicsomhéjakat sem. Úgyhogy ezeket a szeleteléskor eltávolítom. Mikor a lecsó elkészült repceolajon pirítok egy kis füstölt szalonnát. Most jön a trükk. Miután a szalonna megpirult a szaftjából két kanállal visszakeverek a lecsóba. Ez ad neki egyfajta szalonnás háttérízt. Ha valaki szereti az édeskés ízvilágot adhat hozzá egy kis fehérbort. A ropogós szalonnából falatozva és a lecsót majszolgatva megtudhatod, hogy miért szeretem én a lecsót pont így. Jó étvágyat!