Hétvégén szüreteltünk. Szerencsés évünk volt. Ugyanis egyetlenegy fán rengeteg szilva termett. És miután befőzni már nem kellett többet a szilva szárítására és a pálinka alapanyagának, a cefrének az elkészítére összpontosítottunk. Előhalásztam a fiókból a szárítógépet. 5 szintre félbevágott szilvákat helyeztem. Az első puhább szilvák úgy 6 óra után voltak készen. Az utolsó szilva pedig még a 20 órás száradást is bírta. Gyorsan megoldottam a dolgot. Gyomorba vele. Azt, hogy mikor van megszáradva látni, mert beráncosodik a héja, és már nem puha középen a szilva húsa. Finomra sikerültek. Összehasonlíthatatlan az üzletivel. Fejembe vettem, hogy megpróbálom még a napon való szárítást is. Ami tudom, hogy jóval hosszabb időt vesz igénybe, de kíváncsi vagyok arra, hogy így milyen lesz.
A többi szilva átválogatva és félbevágva egy nagy hordóban landolt, hogy majd fokozatosan pálinkává váljék. Ez lesz az első év, hogy nekivágunk a pálinkának. De szerencsére van az ismerősök között tapasztalt pálinkafőző is. Így csak ki kell várni, hogy elkészüljön az áhított nedű. Csak nyugi, ti is kaptok majd belőle.
4 megjegyzés:
Kivancsi vagyok, hogy sikerul majd az elso leparlas. A kostolora pedig mar most bejelentkezek :)
Mar most hanyingerem van tole:)
Nah, biztos jo lesz a HP.
GR-t ismerve minimum 52-es lesz :)
Most legutóbb, amit ittam szilvát negyvenes volt. De nagyon finom nőies aromával. De igaz, ami igaz a pálinka nálam 52 kellene, hogy legyen. Majd kóstolgatjuk, miközben párlódik lefele. A gyomorba be vele, rúgjunk inkább befele...
Megjegyzés küldése