Sappada vol.3

A sok sízést a negyedik napon megszakítottuk egy félig-meddig pihenőnappal. Pontosabban hárman elmentünk úszni és szaunázni, ketten filmet néztek, és Mr. S pedig a pályán maradt süvíteni fel s alá. Hogy mi abban az élvezet 30 percet felfelé menni, majd 8 perc alatt leérni a hegyről nem teljesen érthető többünk számára. De azért elfogadtuk, hogy számára ez jó. Egy nap kihasználtuk a helyi sebességmérőnket - kocsi GPS-t. Deszkával sikerült egy piros pályán 84,6 km/h-t produkálni. Persze csak azért mentem bele a játékba, hogy Mr. S egóját romboljam:). Be kell valljam, nem volt megerőltető dolog. És persze ilyen sebességnél azt hiszem csak egyszer esik valaki. A féktávolság sem kicsi. Merőleges fékezéssel úgy tíz méter után hóspriccelést előidézve sikerült megállnom. Azt hiszem az offroados deszkázással kondiban és technikában sem ér fel ez a sebességimádó lesiklás. Lehet gyorsan menni, de minek.
Egy nap Joe-t megerőszakolta a medve. Lendületesen behajtott az erdőbe, még nem tudván milyen belső kanyarok várnak még rá. Főleg az utolsó kanyar szexi. 90 fokos jobbra egy domb előtt. Majd 1 méteres ugrató. De addig már nem jutott el. Becsapodótt a dombba. Jót szórakoztunk azon, ahogy kikászálódott onnét.
A legtöbb vágódás persze engem illetett. Hiába ez a deszkázás velejárója. Van úgy, hogy újjal próbálkozom és nem jön össze. Van úgy, hogy csak jól esik belevágódni a friss hóba. De mit tegyek ha imádom a szűz hóban való siklást. Olyan, mintha futóhomokban deszkáznék. És hát minden egyes dőléssel új tapasztalatot szerzek és csiszolom a technikát.
Remélem mindenki megtalálta saját kis örömeit a kirándulás folyamán. Én nagyon jól éreztem magam. Remélem jövőre is tudunk valami hasonlót összehozni...

Adagio koncert

Valahogy véletlenül kaptunk 2 jegyet a tegnap esti Adagio koncertre. Első gondolatom rögtön az volt, hogy 3 pasi herehuzogatásának eredményét fogom hallani a kultúrházban. De meglepődtem azon, hogy mennyien részt vettek a koncerten. Persze a többségük nő és fölötte. Mellém is leült egy pitralonszagú fekete búrakoronájú, talán hölgyemény. Eszembe jutott, hogy a munkában a takarítónő utáni illat(számomra szag)bódulatot egy kötelező gyors és mindent átható szellőzés követ. Na a kultúrházban erre nem volt lehetőség. Így hát maradt a szag.
Voltak számok, amik jól sikerültek. És persze voltak olyanok is, amik kevésbé. De meglepődtem azon, hogy ami számomra egyáltalán nem tetszett és bakikkal szabdalt volt, a mellettem ülő nagybúrásnak bejött. Még a parapetet is csapkodta. Eszembe jutott egy régi mese a farkasról, aki odavolt egy énekesnőért. Amikor ő énekelt kiugrottak a farkas szemei, füttyögött és csapkodta az asztalt. Lehet, hogy én követtem el a hibát., gondoltam. Méghozzá ott, hogy amikor a zenekar bejött Zsolti így szólt: "Nyugotan dőljenek hátra hölgyeim". És én nem dőltem hátra.
Zeneileg számomra az egész együttes egy diszharmónia. Nem minden számnál hatásos a három soronkénti énekesváltás. Őszintén szólva Balczó Pétert hallgattam volna egész végig. Egyetlen hang, ami stabil a zenekarban. Nincs hullámzás vagy csúszás. És hogy hogyan éreztem magam? Jobb volt, mint egy esti film. De azért jegyet nem váltanék rájuk....

Sappada vol.2

Az első napunk a régi mozdulatok felelevenítésére szolgált. Újra rá kellett jönni, hogy melyik oldalra milyen módon megy a navigálás. És persze nem nagyon akartuk az első napon nyakunkat törni. Úgyhogy csak lazán óvatosan vágtunk neki az első sízésnek. Második napon hazafelé menet vártuk utolsó buszunkat. Érkezett is a megfelelő irányból. A sofőr kiszólt az út túloldaláról, hogy merre megy a mellettünk álló nagyobb csoport. Azok intettek, hogy a másik irányba. A sofőrnek nem is kellett több. A másik ott várakozó hat ember számára elhanyagolható veszteség volt. Nem is tért be a megállóba, csak ment tovább. Mi meg csak mosolyogtunk az utolsó buszunk után. Levontuk a következtetést. Legközelebb a busz elé ugrunk, hogy az meg is álljon. Síbakancsban az út, ami a busznak 7 perc nekünk lehetetlen távolságnak tűnt. Szerencsére sikerült fuvart szerezni a busz helyett. A parkolóban pakoló kocsikból az egyik épp Sappadába tartott és elvitt engem. Miután eljutottam az apartmanhoz bepattantam a kocsiba és irány vissza a többiekért. Bizonyosan nagyon vártak:). A síleceket bepakoltuk a boxba, hatan síbakancsban benyomorogtunk a kocsiba. Ezekután szerintem ha megállított volna egy zsaru a feles amit épp a busz előtt ürítettünk, vagy a biztonsági öv mértékletes használata úgyis csak másodlagos lett volna. De szerencsésen visszaérkeztünk és jöhetett a jól megérdemelt napi kalóriapótlás sült hurka formájában...

Sappada vol.1

16-án szombaton reggel 9-kor elindult a két Astra Olaszországba fedélzetükön a Szőke herceggel(SZH), Dokival(D), Joe-val(J), Sebességgel(S), Szűzhóoltóval(SZ) és Zöld gombóccal(ZG). Két rövidebb megállóval úgy négy körül meg is érkeztek az apartmanba, ahol kellett volna, hogy legyen 3 kétágyas szoba. De nem volt. Így hát SZH és D a nappaliban töltötték az első éjszakát. Másnap nehezményezve a körülményeket az olaszok belátták, hogy nem biztosították a mailben leírtakat. Így kicsit megkésve bár de lett egy külön apartman számukra is. A napi program mindig hasonló volt. Reggel ébredés, reggeli, majd sízés 10-től 16.00-ig. Ezután vacsoracsata és esti program keretén belül iszogatás-nevetgélés, karaoke, póker vagy filmezés. Ahogy azt a napi hangulat diktálta...

Csomagocskák

Ami késik az nem múlik. Már ami az online rendeléseket illeti. Megint jött egy csomag. Nem is egy. Három. Elmentem értük a helyi postára. Ők már megszokták, hogy ha megyek mindig csomagért megyek. De most csak az én csomagjaim voltak ott. Amit már napok óta kerülgettek. A szívükhöz nőttek. Meg is jegyezték, miközben cipekedtem ki az ajtón:
- Milyen üres lett így az iroda, hogy elmentek a csomagok.
Szeretem Csehországot. Innét mindig megkapom, amit akarok. Azt, hogy mit rejt a csomag még én sem tudom :D. De majd kiderül...

Sízési láz

Már napok óta lázban égek. Várom, hogy mikor jön el a pillanat, hogy beindítsuk a kocsikat és célba vegyük Olaszországot egy kis kis sízés erejéig. A tavalyi sízésből kivettem két képet. Azt hiszem most ilyen vastag hóréteg nem lesz a háztetőn, de a sízésre így is tökéletesek a feltételek. A másik képről meg leégtem. Mögöttem a falu, ahova nemsokára visszatérünk...

Boldog szülinapot!

Tegnap ünnepeltük a Marianna 30-as születésnapját. Egy nappal előre ittunk a medve bőrére. Mivel csak ma fog megszületni. De mivel a hétvégén kirándulunk nem volt erre más lehetőség. Hát igen, ő már megérte:D. Egy kisebb családi összejövetelt tartottunk, eddegéltünk-iddogáltunk, beszélgettünk. Így onlány is sok-sok erőt, egészséget és boldogságot kívánok!

Első munkanap

Éppen azon gondolkodtam, hogy hogyan is teltek el az ünnepek. Azon kívül, hogy rohadt gyorsan és remekül. És hogy mit is csinálhattam. Fogalmam sincs. De bizonyosan sok mindent. Új évet nyitunk, és nem várom el ettől az évtől, hogy jobb legyen. Csak olyan, mint a tavalyi. Gondolataimban valahogy mindig minimalista voltam. Már ami a megélhetést illeti. Ha reggel nem jöttem volna a kollégámmal akkor már 4 órakor tuti itt dekkoltam volna a munkában. Már három órától vártam a pillanatot, hogy felkeljek. A héten lesz egy állami ünnep. És ha minden igaz, akkor már csak 9 munkanap a síkirándulásig. Eszembe jutott egy gondolat: Tűzzél ki magad elé kis célokat. Így mindig sikerélményed lesz mikor ezeket teljesíted. A sok kis cél pedig elvezet álmaidhoz...

Szilveszter

Szilveszterünk barátaink társaságában telt. Pontosabban 1/3 részben. A másik és a harmadik harmadát a társaságnak nem ismertem. Egyfajta közös házibuliban volt részünk. Egy-két-három-x hörpintés után felvettem a buli hangulatát. Jól éreztem magam. Táncolgattunk, nevetgéltünk, szédölögtünk. Egy pillanat alatt eljött az éjfél. Repülhettek a pezsgősdugók és jöhettek az újévi fogadalmak. Úgy kettő körül elfuvaroztak minket haza, ahol fél ötig még kortyolgattuk a forralt bort a szomszédokkal, énekeltünk és táncoltunk/lötyögtünk a zenére. A másnapi hangulatot pedig a töltött káposzta varázsa múlatta...