2009. június 30., kedd

Párizs - Negyedik nap

Mivel sokminden nem maradt hátra a kitűzött célokból reggel nem kellett annyira sietnünk. A tartalmasnak nem mondható reggeli után irányba vettük Bastille-t. Már ami megmaradt belőle. Egy emlékmű és a kövekkel kirakott vár körvonalai. Végignéztük a vásárteret, ahol modern festmények és alkotások voltak láthatók.





Ezután irány a Pompidou központ. Érdekes egy épület az biztos. Ha nálunk tervezne valaki egy ilyen jellegű átépítést biztosan bolondnak néznék őt. Az összes vezetéket, klímacsövet, lépcsőt kihelyezték a palást elé azzal a céllal, hogy maximálisra tudják növelni a belső teret. Itt található a modern művészetek galériája, ahova a biztonsági motozásnak köszönhetően nem engedtek be. Pontosabban amikor meglátták a 80 literes hátizsákot rajtam meg sem próbálkoztak a motozással.





Így aztán a szuvenírek vásárlásával töltöttük a többi időnket. Aztán pedig csak úgy cél nélkül nézegettük az emberkéket a parkban. Visszafelé az útvonal ugyanaz volt, mint ahogy érkeztünk. Tehát Párizs-Swechat repülővel, Swechat-Pozsony busszal, aztán innét végre valahára haza autóval. Sokmindent láttunk, bele is fáradtunk rendesen. Még kellett egy jó pár nap a regenerálódásra és az élmények megemésztésére.

2009. június 29., hétfő

Párizs - Harmadik nap

Hát a nagy gyerek is gyerek. Úgyhogy elég legyen a sok városnézésből és irány Disneyland. Egész napunkat itt töltöttük. Már ott tolakodtunk a 10 órai nyitásnál arra várva, hogy kezdetét vegye a nagy kaland. Két nagy világ van, a Disneyland és a Walt Disneys Studios. Tudtuk, hogy a kettő parkkal nem fogunk érkezni, úgyhogy a Disneyland világot választottuk, ahol a sok-sok hintaféleség vonzott minket. Először a Kalandvilágba mentünk. Itt voltunk a kísértetházban, majd a hullámvasutak következtek. Csónakkal keltünk át a Karib tenger kalózai közt, és az első sorból éltük át Indiana Jones kalandjait. A fantáziavilág a csöppségeknek szólt, ezt a világot átszelve mentünk a Discovery világba. Johnny 5-tel találkozva és vezérelve részesültünk a Star Trekben. A legjobb a Space Mountain volt. Ahol hidraulikusan belőttek a térbe a csillagok közé kegyetlen gyorsulással, hogy aztán vagy háromszoros spirállal lifteztessük meg a gyomrunkat. Na ez után kellett a pár perc pihenés. A hintázásokat és a várakozásokat zenés produkciók szakították meg, illetve az ismert Disney figurák zenés felvonulása. Szerencsénk volt a várakozási időkkel is, ugyanis egyszer kellett 35 percet várakoznunk, a többi esetben úgy max. 10 perc alatt bejutottunk. Ahova lehetett időpontra szóló jegyet nyomtattunk, hogy ne kelljen annyit várakozni. Este hétkor bezárt a park, így hát átmentünk a faluba. Rengeteg kajálda, hotel szórakozóhely azoknak, akik csak a Disneyland végett érkeznek Párizsba. Mire hazaértünk teljesen készek voltunk a sok mászkálásban. Aki úgy gondolja, hogy a Disneylandet más programmal kombinálja jobb ha figyelmeztetem, nincs rá semmi esélye. Ez egy egésznapos program.









Párizs - Második nap

Másnap korán keltünk, úgy 5.30-kor, hogy megreggelizzünk és hogy minél előbb az Eiffel toronynál legyünk. Feljöttünk a metróból és kerestük a hatalmas vasmonstrumot. Sehol semmi. Hát elindultunk az egyik irányba. Nem lehet, hogy nem látjuk. Úgy 15-20m után mikor visszanéztünk ott hatalmasodott mögöttünk. Így van az, amikor nem látjuk a fától az Eiffel tornyot. Ami a sorakozást illeti szerencsénk volt. Fél kilenckor álltunk sorba és 10.30-kor már körbenézve az összes emeletet, leérkezve álltunk tovább. Persze amikor leértünk már össze-vissza tekergett a kígyózó tömeg. Legszebb kilátás a második emeletről van, úgyhogy ha hosszú a sor fellépcsőzni azért érdemes. Legfent kicsit rácsozott a kilátás, nehogy valaki nekilendüljön és véget vessen életének. De nyugalom a másodikról még meg lehet tenni:). Itt fent található egy szobában Eiffel a társával viaszból, ahogy elmélkednek.







Ezután megnéztük a Béke-falat a park végében. Nem messze volt az Invalidusok épülete, ahol Napóleon hamvai nyugodnak. Pár megállóval odébb pedig a Notre Dame. Benéztünk a kincstárba. Fel szerettünk volna menni a toronyba, hogy láthassuk a hírhedt vízköpőket. De ott rengeteg ember várakozott, úgyhogy nem gazdagítottuk a sort. Estefelé pedig a legérdekesebb látnivaló a Pigalle megálló környéke. Itt található a Sacre Coeur és a Moulin Rouge is. A bazilikában épp mintha mise történt volna, bementünk. Csodálatos volt a hely akusztikája. Egy apáca énekelt, és úgy hallottuk, mintha egy egész kórus énekelt volna. Ezután egy kicsit emóskodtunk. Leültünk a bazilika elé a lépcsőkre, ahol vándorzenészek játszottak. Nagyon jók voltak. Kicsit kipihentük fáradalmainkat.






Egyetlenegy múzeumnak nem tudtunk ellenállni, méghozzá az Erotika Múzeumnak. Négy emelet tömény valóság a történelemből és napjainkból egyaránt. Érdekes kütyük, amelyek jellemezték az emberi fantázia korlátlanságát. Szék kizárólag nőknek a fenti képen:).Persze az utcán üzlet üzlet hátán azonos tematikával. Jobbról-balról hívogatnak be külömböző előadások megtekintésére, vagy résztvevőnek egy előadásra. Mindenesetre megéheztünk, úgyhogy csillapítottuk étvágyunkat egy-egy pizzával. Egy kis esti séta után elindultunk a hotel felé.

2009. június 26., péntek

Párizs - Első nap

Magával az utazással és az átszállásokkal nem volt gond. A metró jól kitáblázott, nagyon nehéz eltévedni. A városnézést a Louvre-nál kezdtük, majd végiggyalogoltunk a parkon az obeliszkig. Amikor Luxorban voltunk láttuk ennek az obeliszknek a párját. És ennek az obeliszknek a helyét. Ugyanis Luxorból a már felállítottat hozatták ide Párizsba.






Mikor a Marianna meglátta az obeliszket legyintett, hogy csak ekkora. A sokk hatására meg kellett hogy támaszkodjak. Ezek a női igények...






Innen folytattuk a sétát a csámpaGizin egészen a diadalívig. Mondtam is a csajoknak, hogy ugye ti nem akartok végigsétáni ezen az utcán, csak két megállót metrózzunk. De nem sikerült meggyőznöm őket. Az üzletek láttán hipnotikus transzba estek. Mitha sajtragerjedt Kvardlipitket látnék a csipet-csapatból. Na jó, gondoltam, legyen karácsonyuk...






A diadalívtől 4 megállóra volta a La Defense negyed futurisztikus épületekkel. Nekem ez volt az egyik kedvenc részem Párizsból. Jó lehet, hogy csak szakmai ártalom, de akkoris szép épületek...





Innen aztán hullafáradtan az út porával hintetten nyomultunk vissza a szállodába. Elfáradtunk, és már az ágyba zuhanás közben elaludtunk...

Párizs - Megérkezés

Úgy 13.00 körül érkeztünk meg a párizsi Charles de Gaulle reptérre. Vártuk a csomagjainkat, hogy mikor érkeznek meg. Elhatároztuk, hogy négyen vágunk neki az útnak a szállodába. Nem akartunk a nagy csoporttal együtt tartani, vagy vezetni őket, ugyanis az minket is jóval lelassított volna. Ha már egyszer individuális utazásnak indult a kirándulás, akkor ne az utolsó pillanatban legyen belőle csoportos akció. A reptéren megvettük az 1-6-os zónára érvényes 5-napos metróbérletet, és a Disneyland belépőket is. Múzeumbérletet nem vettünk, mert tudtuk, hogy időnk nem nagyon lesz múzeumokat járni. Kétszeri átszállással gond nélkül megérkeztünk a szállodába. Lepakoltunk, és könnyített hátizsákkal nekivágtunk az útnak. Mikor indultunk kifelé a szállodából a csoport is megérkezett egy jó óra késéssel.

2009. június 23., kedd

Határozatlanság és neurotika

Reggel, hogy csillapítsam korgó gyomrom morajlását bementem a Fornettibe pogácsáért. A második vevő voltam, így hallgattam és megfigyeltem az előttem álló komunikáció-viselkedés párhuzamot.
Eladónő: Milyen pogácsát adhatok?
Vevő: Kávét kérek? - kávé csapolódik
Eladónő: Tessék.
Vevő: Meg pogácsát is...
Eladónő: Milyet?
Vevő: Milyen van?
Eladónő: Kakaós, és túrós...
Vevő: Kakaósat...
Eladónő: Mennyit?
Vevő: Né__égyet? - bizonytalanul.
Eladónő: Négyet. - elkezdi berakni a papírzacsiba.
Vevő: Hármat__kettőt? Az mellette milyen?
Eladónő: Túrós.
Vevő: Akkor__kettőt?
Eladónő: Kettő kakaósat és kettő túrósat.
Vevő: Nem, egy kakaósat és két túrósat.
Láttam az eladónőn, hogy többet inkább nem kérdez. Elkezdte beütni a kasszagépbe a kért árut. Eléggé agresszív csapkodásnak tűnt. Melléütött valamit, jött részéről a cuppogás és a fejrázás. Kivágta a sok egyszerre bekapcsolt sütő a biztosítékot. Jöhetett az áramköri restart, ami harmadszorra sikerült is. És újra a tételek beütése a gépbe. Jöhetett az ár kifizetése. Amikor a vevő leszámolta az aprót az eladó idegesen dobolt mutatóujjával az asztalon. A levegőben érezni lehetett a feszültséget. Örültem annak, hogy csak pár percig vagyok ebben a közegben, és szerencsémre nem én leszek a kisülések villámhárítója.

2009. június 22., hétfő

Időzóna

Épp este vitatkoztam az esszonnyal, hogy miért nem kell átállítani az időt ha Franciaországba megyünk. Elgondolásom szerint a hosszúsági körökre hivatkozva azt hittem, hogy ugyanabban a hosszúsági körben van pici országunk, mint Franciaföld. De ez nem így van. Szóval földrajzilag GMT+1-ről kellene GMT-0-ra állítani az időt. Tehát egy órát vissza. De nem kell semmit sem állítani ide-oda. Ugyanis okos emberek kitalálták, hogy a szomszédos jobban összetartó államoknak jobb, ha azonos időbeállításokat használnak, így megszületett az időzónatérkép. Vannak benne érdekes határvonalak, például Spanyolország és Portugália, illetve Finnország és Svédország között. Ha a finnek jobbnak látták volna a svédekkel való komunikációt és kereskedelmet, akkor felvették volna a svéd időzónát. És akkor ha átmentünk volna a finn-orosz határon már kétszer kellett volna tekerni az óránkon...

2009. június 21., vasárnap

Felszállás-fóbia

Írom ezt a bejegyzést, mikor épp fent ülünk az Air France gépén. A jó idő ellenére nem valami megnyugtató a gép libegő mozgása. Mikor indultunk volt a nagy mutogatás a légikísérő részéről, aki rámutatott arra is, hogy az üléseknél van egyfajta utasítássor a teendőkre, ha a gép lezuhan. Optimista meglátás. Csak nem egy Air Francre Airbus 330-as zuhant le pár héttel ezelőtt? Majdnem ugyanolyan, mint ez a 320-as. És ott a lezuhanómanuál is, ahogy egy gép lezuhanni szokott.
Reggel már izgulva vártam a pillanatot, hogy végre valami indulás már születőben legyen. Hogy az utazás folyamata kezdődjön már el. Hajnali háromkor felkeltem, lett volna erőm kocsival is, de minél előbb elindulni Párizs felé. Úgy éreztem, hogy ami információt lehetett összegyűjtöttem, a használatukkal nem szabadna hogy valami gond legyen. De a való világ majd megmutatja, hogy mennyit ért ez a felkészülés. Ami megnyugtat, hogy a többiekből kindulva biztosan több információval rendelkezem.....
Férfiszemmel nézve a légikísérőnők egy kicsit kopottak és kimértek. De találtam köztük egyet Baowah számára. Bár ahogy őt ismerem nemcsak ezt, hanem az összes többit is blokkolná. Mindenesetre olyan szadomazo stílusú. Ő csinálta a bemutatót is. Ahogy megmutatta a légzőkészüléket, megfeszítette, mintha kötél lenne. A stílusához passzolt a komorság, olyan domina szerep, sötétbarna rúzs és hátranyalt haj. Bocsi Baowah, de azért nem merem arconfényképezni. Elégedj meg a leírással.
Még mindig repülés, és rohadtul búg a motor. Egyre erősebbnek tűnik. De nem vágyom arra, hogy abbahagyja....
Jött valami kaja, franciásan croissan. Meg hozzá ásványvíz, tea, kávé. Ki mit kért. Hát azért egy sör jobban esett volna...

2009. június 16., kedd

Hotel Sojka

Ezzel a posztal bezárul a Liptói kirándulás. Ami még hátramaradt, az a hotel értékelése. A hotelt utazásunk pillanatában bővítették egy welness részleggel. A munkák folytak a megérkezésünk pillanatában is. Hétvégén szerencsére nem dolgoztak. A személyzet a recepcióstól kezdve a pincérekig végtelenül segítőkészek és kedvesek voltak. A felszereltség összhangban volt az internetes oldalukkal. A szaunát kérésünkre felfűtötték mindkét nap. Egyik este folklór estet tartottak, ahol egy 50-60 fős belga csoport jót bulizott. Mi meg jókat szórakoztunk rajtuk. Összértékelésünk a hotelra: 8. A két pont veszteség az elhelyezkedésnek és a vacsoránál felszolgált kisméretű, nem csallóközi gyomorra méretezett adagoknak köszönhető. Egyik este juhtúrós galuskát kértem, párom töltött csirkemellet körettel. Miután megettük kértem én is egy csirkemellett krokettel. A pincérnő olyan zavarban volt. Azt hitte, hogy rosszat hozott ki, vagy hogy valamit elírt. Pedig csak az adagokkal volt gond:).

Liptovská Mara

Az autópályáról letérve nagyon könnyen megközelíthető ez a hely. Szlovákia legnagyobb vízdusszasztójának ez a mólója kb. 120 m hosszú. Néztem a GPS-t mit mutat. Még 60m. Egész lent a kavicsoknál a tószegélynél. Jobbra is balra is horgászok. Pont közéjük kellene befurakodni, legalábbis ott van a teoretikus nullám. Poénként 1 m-t bent a vízben. Megkérdeztem, hogy keresgélhetek-e itt. Nem értették teljesen, hogy miről van szó, de nem is erőlködtem, hogy elmagyarázzam. Míg ők pecázgattak keresgettem rálapulva a sziklákra, benézve minden egyes szikla mögé vagy 25-30 percet mire megtaláltam a ládát. Nem volt nehéz helyen, de így is eltartott egy ideig. Adatok: GC1P7EJ

Areál

Hát fura hely, fura környezettel. Híd alatt keresgetni, miközben az út szélén gyalogolva lópotyogást kerülgetve, itt-ott belelépve, szagosabban tovább állva, nem valami felemelő élmény. Szerencsénkre csordogált egy kis patakocska, ahol tudtuk cipőinket tisztogatni. Mondhatni, nem valami kiemelkedő hely, amit valakinek megmutatnék. A láda megtalálása pillanatok kérdése volt, pedig nem sok eséllyel indultunk. Ugyanis a ládát az utóbbi 3-4 bejegyzés szerint nem találták meg. Ilyenkor nagy valószínűséggel előfordulhat, hogy valaki megtalálta, és eltüntette. A láda hatalmasra sikeredett tömve mindenféle kütyükkel. A korlát fémhengerébe volt feltapasztva egy erős mágnessel. Ötletes volt az elrejtés módja. A közelben található a vadvíziszlalom pálya. Visszafelé még megnéztük, hogyan jönnek le a pályán gumicsónakkal. Az idő hideg volt, egyáltalán nem irigyeltük őket, ahogyan szökdelte őket a jéghideg víz. Adatok: GC1GDEE

Tatrín

A következő megállónk Liptószentmiklós főtere volt. Egy árva lelket sem láttunk itt szombaton dél körül. Mintha az egész város üres lenne, a horrorfilmekben van csak ilyen. Megkerestük, amiért jöttünk, aztán már spuliztunk is erről a helyről. Hogy miért Tatrín a neve? A Tatrín egy társaság volt 1844-től 1848-ig. Tagjai a szlovák kulturális életet támogatták főleg könyvek kiadásával így hozzájárulva az irodalmi szlovák nyelv létrejöttéhez. A ládánkat egy neves személyiség lábai alatt és között találtuk meg két betontábla közé csúsztatva. Aki nem volt más, mint Ľudovít Štúr. Érdekes info, hogy Győrben tanult, és hogy a Magyar Királyság országgyűlésében is résztvevő politikusról van szó, amiből nagy valószínűséggel következik az, hogy tudott magyarul, vagy magyar nemzetiségű volt. És ebből következően mennyire vicces lenne kijelenteni, azt, hogy egy magyar, aki megtanult szlovákul hozta létre az irodalmi szlovák nyelvet:)! Adatok: GC1QYZ4