2010. január 27., szerda

Adagio koncert

Valahogy véletlenül kaptunk 2 jegyet a tegnap esti Adagio koncertre. Első gondolatom rögtön az volt, hogy 3 pasi herehuzogatásának eredményét fogom hallani a kultúrházban. De meglepődtem azon, hogy mennyien részt vettek a koncerten. Persze a többségük nő és fölötte. Mellém is leült egy pitralonszagú fekete búrakoronájú, talán hölgyemény. Eszembe jutott, hogy a munkában a takarítónő utáni illat(számomra szag)bódulatot egy kötelező gyors és mindent átható szellőzés követ. Na a kultúrházban erre nem volt lehetőség. Így hát maradt a szag.
Voltak számok, amik jól sikerültek. És persze voltak olyanok is, amik kevésbé. De meglepődtem azon, hogy ami számomra egyáltalán nem tetszett és bakikkal szabdalt volt, a mellettem ülő nagybúrásnak bejött. Még a parapetet is csapkodta. Eszembe jutott egy régi mese a farkasról, aki odavolt egy énekesnőért. Amikor ő énekelt kiugrottak a farkas szemei, füttyögött és csapkodta az asztalt. Lehet, hogy én követtem el a hibát., gondoltam. Méghozzá ott, hogy amikor a zenekar bejött Zsolti így szólt: "Nyugotan dőljenek hátra hölgyeim". És én nem dőltem hátra.
Zeneileg számomra az egész együttes egy diszharmónia. Nem minden számnál hatásos a három soronkénti énekesváltás. Őszintén szólva Balczó Pétert hallgattam volna egész végig. Egyetlen hang, ami stabil a zenekarban. Nincs hullámzás vagy csúszás. És hogy hogyan éreztem magam? Jobb volt, mint egy esti film. De azért jegyet nem váltanék rájuk....

3 megjegyzés:

Bigyor :) írta...

Hehe jó élménybeszámoló. Igy utólag örülök, hogy nem mentem el rá :)

muci írta...

Egyáltalán nem voltak rosszak a fiúk. De a férfiak aktivitásán (0) látszott, hogy abszolút az asszony kedvéért vannak ott.

GR írta...

Amúgy jó helyünk volt. Erkély közép.