Sappada vol.3

A sok sízést a negyedik napon megszakítottuk egy félig-meddig pihenőnappal. Pontosabban hárman elmentünk úszni és szaunázni, ketten filmet néztek, és Mr. S pedig a pályán maradt süvíteni fel s alá. Hogy mi abban az élvezet 30 percet felfelé menni, majd 8 perc alatt leérni a hegyről nem teljesen érthető többünk számára. De azért elfogadtuk, hogy számára ez jó. Egy nap kihasználtuk a helyi sebességmérőnket - kocsi GPS-t. Deszkával sikerült egy piros pályán 84,6 km/h-t produkálni. Persze csak azért mentem bele a játékba, hogy Mr. S egóját romboljam:). Be kell valljam, nem volt megerőltető dolog. És persze ilyen sebességnél azt hiszem csak egyszer esik valaki. A féktávolság sem kicsi. Merőleges fékezéssel úgy tíz méter után hóspriccelést előidézve sikerült megállnom. Azt hiszem az offroados deszkázással kondiban és technikában sem ér fel ez a sebességimádó lesiklás. Lehet gyorsan menni, de minek.
Egy nap Joe-t megerőszakolta a medve. Lendületesen behajtott az erdőbe, még nem tudván milyen belső kanyarok várnak még rá. Főleg az utolsó kanyar szexi. 90 fokos jobbra egy domb előtt. Majd 1 méteres ugrató. De addig már nem jutott el. Becsapodótt a dombba. Jót szórakoztunk azon, ahogy kikászálódott onnét.
A legtöbb vágódás persze engem illetett. Hiába ez a deszkázás velejárója. Van úgy, hogy újjal próbálkozom és nem jön össze. Van úgy, hogy csak jól esik belevágódni a friss hóba. De mit tegyek ha imádom a szűz hóban való siklást. Olyan, mintha futóhomokban deszkáznék. És hát minden egyes dőléssel új tapasztalatot szerzek és csiszolom a technikát.
Remélem mindenki megtalálta saját kis örömeit a kirándulás folyamán. Én nagyon jól éreztem magam. Remélem jövőre is tudunk valami hasonlót összehozni...