Az első napunk a régi mozdulatok felelevenítésére szolgált. Újra rá kellett jönni, hogy melyik oldalra milyen módon megy a navigálás. És persze nem nagyon akartuk az első napon nyakunkat törni. Úgyhogy csak lazán óvatosan vágtunk neki az első sízésnek. Második napon hazafelé menet vártuk utolsó buszunkat. Érkezett is a megfelelő irányból. A sofőr kiszólt az út túloldaláról, hogy merre megy a mellettünk álló nagyobb csoport. Azok intettek, hogy a másik irányba. A sofőrnek nem is kellett több. A másik ott várakozó hat ember számára elhanyagolható veszteség volt. Nem is tért be a megállóba, csak ment tovább. Mi meg csak mosolyogtunk az utolsó buszunk után. Levontuk a következtetést. Legközelebb a busz elé ugrunk, hogy az meg is álljon. Síbakancsban az út, ami a busznak 7 perc nekünk lehetetlen távolságnak tűnt. Szerencsére sikerült fuvart szerezni a busz helyett. A parkolóban pakoló kocsikból az egyik épp Sappadába tartott és elvitt engem. Miután eljutottam az apartmanhoz bepattantam a kocsiba és irány vissza a többiekért. Bizonyosan nagyon vártak:). A síleceket bepakoltuk a boxba, hatan síbakancsban benyomorogtunk a kocsiba. Ezekután szerintem ha megállított volna egy zsaru a feles amit épp a busz előtt ürítettünk, vagy a biztonsági öv mértékletes használata úgyis csak másodlagos lett volna. De szerencsésen visszaérkeztünk és jöhetett a jól megérdemelt napi kalóriapótlás sült hurka formájában...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése