A múlt héten megérkezett az új navigáció: egy Garmin Oregon 550-es. A két hét lehozatali idő végtelennek tűnt számomra. Már viszketett a kezem a hiányától. Addig csak a youtube-on szemlélhettem a kiszemelt darabot. Ezúton is köszönet Sanchonak az infókért. Amikor megjött feltöltöttem rá a topográfiai térképeket. És irány a természet....
Persze hiába van nálam az egyik legjobb terepnavigáció, ha a természetben található akadályok meggátolnak a továbbhaladásban, vagy a keresésben. Vagy csak úgy ítéled meg, hogy azt azért mégse kéne. Értem az elatt a következő helyzeteket:
1/ Egy hatalmas virágzó repceföld szélén állva 900m-t befelé mutat a GPS. Oda, ahol az a két fa van. Elindulni, vagy maradni? Itt a nagy kérdés. Ha elindulok sárga leszek a virágportól, mint Maja a méhecske. Végső soron jobbnak láttam kicsit várni ezzel a ládával. Legalább a virágzás végéig.
2/ Sűrű aljnövényzetben a teoretikus nullával a kijelzőn keresem a ládát. De sehol semmi gyanús terület ahol megtalálhatnám. A fákon, fák tövében semmi. Kutatás az avarban__semmi. Egyszer csak valami megmoccant. Tőlem másfél méterre a tojó elmozdult a tojásokról. Egy fénykép, majd jobbnak láttam nem zavarkodni és tovább álltam. Majd legközelebb, gondoltam.
3/ Már csak 80 méter. Egyenesen előre. Mindjárt ott vagyok. Csak magas a vízállás. Az átkelés lehetetlen. És még csak híd sincs. Na erről ennyit. Kutyagolhatok vissza. Pedig már olyan közel volt...
Persze hiába van nálam az egyik legjobb terepnavigáció, ha a természetben található akadályok meggátolnak a továbbhaladásban, vagy a keresésben. Vagy csak úgy ítéled meg, hogy azt azért mégse kéne. Értem az elatt a következő helyzeteket:
1/ Egy hatalmas virágzó repceföld szélén állva 900m-t befelé mutat a GPS. Oda, ahol az a két fa van. Elindulni, vagy maradni? Itt a nagy kérdés. Ha elindulok sárga leszek a virágportól, mint Maja a méhecske. Végső soron jobbnak láttam kicsit várni ezzel a ládával. Legalább a virágzás végéig.
2/ Sűrű aljnövényzetben a teoretikus nullával a kijelzőn keresem a ládát. De sehol semmi gyanús terület ahol megtalálhatnám. A fákon, fák tövében semmi. Kutatás az avarban__semmi. Egyszer csak valami megmoccant. Tőlem másfél méterre a tojó elmozdult a tojásokról. Egy fénykép, majd jobbnak láttam nem zavarkodni és tovább álltam. Majd legközelebb, gondoltam.
3/ Már csak 80 méter. Egyenesen előre. Mindjárt ott vagyok. Csak magas a vízállás. Az átkelés lehetetlen. És még csak híd sincs. Na erről ennyit. Kutyagolhatok vissza. Pedig már olyan közel volt...
3 megjegyzés:
Jó a poszt címe :).
Egyszer elmennék veled egy ilyen túrára. Olyan regéket írsz néha erröl a geo bolondozásról, hogy már egyszer szeretném kipróbálni.
Szóval mikoris??? :)
Elvégre erre épül az oldal:). A következő 7végén magyar majális lesz DS-en, azután pedig (május 15) irány a Pilis. Remélem az idő is engedi. Utána ti nem lesztek. De a május 29 lehet a DS-Győr-Mosonmagyaróvár-Rajka-DS körúté. Ez olyan kocsikázós, helyenként mászkálós. Szerintem gyalog nem kell 5km-nél többet menni. Ha valaki csatlakozni akar akár a Pilishez, vagy ehhez szívesen fogadom:D.
Bigyi, a kocsikázós variánst ajánlanám, és az 5km gyalog az minimum, ja és dombnak (hegynek) folfele. Tapasztalat :-)
Amúgy tényleg nagyon izgalmas túrák szoktak kialakulni a ládázásból.
Megjegyzés küldése