Felszállás-fóbia

Írom ezt a bejegyzést, mikor épp fent ülünk az Air France gépén. A jó idő ellenére nem valami megnyugtató a gép libegő mozgása. Mikor indultunk volt a nagy mutogatás a légikísérő részéről, aki rámutatott arra is, hogy az üléseknél van egyfajta utasítássor a teendőkre, ha a gép lezuhan. Optimista meglátás. Csak nem egy Air Francre Airbus 330-as zuhant le pár héttel ezelőtt? Majdnem ugyanolyan, mint ez a 320-as. És ott a lezuhanómanuál is, ahogy egy gép lezuhanni szokott.

Reggel már izgulva vártam a pillanatot, hogy végre valami indulás már születőben legyen. Hogy az utazás folyamata kezdődjön már el. Hajnali háromkor felkeltem, lett volna erőm kocsival is, de minél előbb elindulni Párizs felé. Úgy éreztem, hogy ami információt lehetett összegyűjtöttem, a használatukkal nem szabadna hogy valami gond legyen. De a való világ majd megmutatja, hogy mennyit ért ez a felkészülés. Ami megnyugtat, hogy a többiekből kindulva biztosan több információval rendelkezem.....

Férfiszemmel nézve a légikísérőnők egy kicsit kopottak és kimértek. De találtam köztük egyet Baowah számára. Bár ahogy őt ismerem nemcsak ezt, hanem az összes többit is blokkolná. Mindenesetre olyan szadomazo stílusú. Ő csinálta a bemutatót is. Ahogy megmutatta a légzőkészüléket, megfeszítette, mintha kötél lenne. A stílusához passzolt a komorság, olyan domina szerep, sötétbarna rúzs és hátranyalt haj. Bocsi Baowah, de azért nem merem arconfényképezni. Elégedj meg a leírással.
Még mindig repülés, és rohadtul búg a motor. Egyre erősebbnek tűnik. De nem vágyom arra, hogy abbahagyja....
Jött valami kaja, franciásan croissan. Meg hozzá ásványvíz, tea, kávé. Ki mit kért. Hát azért egy sör jobban esett volna...