Bubble gum

Folytattuk utunkat a belvárosban. Következő célunktól csak 4 méterre voltunk. Amit láttunk, egy 2 m hosszú pad, mögötte bokorsövény, ami egy kukánál végződött. A nullát elértük pontosan a kukánál. Nem lehet, gondoltam, hogy valaki a ládát a kukába rakja. De azért hajtott a kíváncsiság, és csak nézelődve körbe-körbe jártuk a kukát, hátha lesz belőle valami. Szemem sarkából láttam, hogy a járókelők kicsit furcsán néztek ránk. De az nem lehet... mondogattam magamban, hogy itt legyen. Elkezdtem átfésülni a sövényt. Lapoztam, mintha egy nagy könyv lenne sok sok megírt lappal. Valami hosszúkásat kerestem az ágakra kötve. Már vagy 10 perce semmi. Egy néni megszólít, csak nem az arborétumból vannak? Hát erre mit mondhattam volna? Nem_nem, csak egy játék, olyan internetes. Aha-jött a válasz és tudtam, hogy a néni még mindig nem értette a dolgot. Akkor biológusok, gondolhatta. Még a pad volt hátra , mikor valaki megszólított minket: "Tiež geokešeri?" Felnéztem a keresésből. Egy apuka gyerkőccel közeledett felénk. Kerékpárral érkeztek. Számolgattam magamban, hogy mekkora a valószínűsége annak, hogy ugyanazt a ládát keressük ugyanabban az időben. Be kellett látnom, hogy nagyon kicsi. Közösen aztán meg is találtuk a pad alatt feltapasztva a padkeret aljára, mitha rágó lenne. Egy mikro változatú ládáról volt szó. Egy cm magas lehetett és fél cm átmérőjű. Amit miután szétcsavaroztunk, kitekertük a logbookot, beiratkoztunk és már mehetett is vissza a helyére. Adatok:GC1RBDP.