A reggeli 8.30-as ébredést a Toi-Toi vécé hangos szippantása biztosította minden reggel. Illetve a sátorra eső első napsugarak felforralták a levegőt lehetetlenné téve a benttartózkodást. Úgyhogy nem maradt más lehetőség, csak hűteni a kedélyeket. Hűsölve a töltőállomáson figyeltük a járó-kelőket, csak úgy bambultunk ki a fejükből. Statisztikailag megállapítottuk, hogy a DJ által diktált ütemre a nők többsége ritmusosan lépked, míg a férfiak az ütemet rendesen törték. Biztosan furán nézhettünk ki, ahogy a fejünk balról jobbra jár, de hát a tanulmány az tanulmány. Az első számomra kifejezetten kiemelt program a méhek koncert volt. Sikerült Joe személyében mégegy embert megfertőznöm a méhek ütvefúró szerszámjával. Sejtettem, hogy nem kellet volna elénekelni az eső dalt, mert be is borult rendesen. A koncert végeztével pedig eleredt az eső biztosítva a napi dagonyaadagot. Behúzódtunk a sátrunkba, és várva az eső végét hangoltunk a következő koncertre. Így a Kaukázus kiesett, de szerencsére volt ismétlés az utolsó napon.
Napunkat folytattuk a Kispál koncerten, akik hozták a formájukat. Egyik lasúbb számukon előttem két csajszi összeborult és smacizni kezdtek. Szexi jelenet volt. Valahogy előbbre kerültem úgy a kilencedik sor környékére, amikor kezdődött a Limp Bizkit. Ment a paszírozás, de pogó nem alakult ki, ugyanis nem volt rá hely. Csak ugra-bugra volt szerencsémre. Úgy fél óra után csuromvizesen jöttem ki a darálóból. Este még szemeinket hízlaltuk a magaslesen táncoló csajokon. Jól rázták egész éjjel és kitűnő befejezései voltak ennek a napnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése