Zhong, chung, vagy gaiwan?

Azt hiszem, mind a három kifejezés használatban van. De hogy miről is van szó valójában. Hát a teázásra használt fül nélküli csészéről, aminek tányérja és fedele van. Készülhet égetett agyagból, kerámiából, vagy üvegből. Maga a teaszertartás eme kis csészében valahogy így néz ki:
1/ Előmelegítjük a csészét forró vízzel.
2/ Beleszórjuk a tealeveleket.
3/ Leöntjük forró vízzel (általában 70-80 fokossal zöld tea, oolong esetében, 100 fokossal fekete tea esetében)
4/ Hagyjuk lúgozódni (40s-3min).
5/ A fedővel itt-ott megkeverhetjük.
6/ Mikor elkészült s fedelét orrunkhoz közelítve illatozhatjuk.

7/ És már jöhet is az ízlelés. Két-két ujjunkat V alakban alátámasztva a tányért, a fedőt résnyire félrecsúsztatva és a hüvelykujjal leszorítva a keletkezett résen keresztül szürcsölhetjük a teát.

Sokat próbálkozva és tapasztalatokat szerezve mindenkiben idővel kialakul a folyamat és formálódik saját ízlése szerint. Ez a módszer kitűnően alakalmas a tea ízspektrumának a végigízlelésére.
Saját tapasztalataim szerint a teák többsége nagyon intenzív lúgozással kezd. Ezt kiküszöbölvén én a hideg csészébe helyezem a tealeveleket, és egy gyors leöntéssel egyszerre melegítem a csészét, és ébresztem fel a tealeveleket. Az leöntés a zhongból egy csészébe kerül, amit szintén átmelegít. Ezután jöhet a valódi leöntés, ami ha ízlik nem lúgozom tovább, hanem a csészébe öntöm, ahonnam a melegítőöntést kiöntöm. Számomra valahogy mindig a második forrázat tüktözi a tea valódi ízvilágát, általában jóval kiegyensúlyozottabb, mint az első leöntés. Remélem sokaknak felkeltettem az érdeklődését. Jó kísérletezést!