Virtuális valóság vagy válság?

Béla bácsi milliárdos. Hogyan tud a leggyorsabban még több pénzt keresni? Mi sem egyszerűbb. Létrehoz egy vállalatot. Több népszerű válalattal létrehoz egy akciós/nem akciós fondot. Egy másik céggel hirtelen elkezdi felvásároltatni a részvényeit egy megálmodott virtuális áron. Erre a tőzsdén felfigyelnek a cápák, cetek és bálnák. Nekik is megvan a nagy számmal kimutatható virtuális tőkéjük. A nagy planktonzsákmány reményében nagyra tátják a szájukat. És már meg is indult a fúzió virtuális, virtuális és néhány százalékban létező valós pénz között. Csak úgy pörög a számláló. Aztán hirtelen jön a nagy válság. Mindenki megijed. Mert meddig tarthat a számháború? Hány számjegy az, ami elég? Szanaszét a világban a virtuálisan létrehozott cégek és vagyonuk kezdenek eltűnni. Mert nincs annyi valós pénz, amivel anyagi formát ölthet a virtuális változat. Csak az a vicces az egészben, hogy a nagyok virtuális pénze összefonódik a kicsik valós kis pénzével értéktelenné téve azt. Ez pedig nem igazságos. Mégis azt mondom essen a virtuális valóság. Mert válság nincs. Hiszen ha a pénz, ami forgalomban van virtuális, akkor értelemszerűen virtuális a válság is. Legyen csak újra cserekereskedelem és alapozzunk újra gazdaságot, de most manipulálók nélkül.