H.É.

Huhh, nagy levegő. És nem felejtettem el. Hogy ma van a második házassági évfordulónk a legújabb feleségemmel:D. Küldök is gyorsan egy csokor virágot (balra). Bár ünnepelni február 14-én szoktuk komolyabban, mert talán akkor lesz majd 12 éve, hogy együtt vagyunk. Ez a két év a tizenkettőhöz viszonyítva annyival hozott többet, hogy összeházasodtunk és kialakítottuk a családi fészket (majdcsak pottyanik bele valaki). Ebből következően többet vagyunk együtt, jobban kiismertük egymást. A köztünk lévő kötelék szorosabb lett. A kapcsolatunk kiegyensúlyozottan lángol, remélem még így marad jópár évig. Tudom, hogy ez csak rajtunk múlik...

Vadászbál

Szombaton Bakán voltunk a 10. vadászbálon. Hatkor kellett volna, hogy kezdődjön a buli. Mi négyen időben is érkeztünk. Csak a meghívóink érkeztek egy jó óra csúszással. Bemenni nem tudtunk, mert jegyeink nem voltak. Úgyhogy a kocsiban dekkoltunk belihegve az ablakokat. Épphogy sikerült bejutnunk a vacsira. Finom májgombócos fácánlevessel kezdtünk. A főétel gombás husi meg fasírt volt pirított burgonyával és rizzsel. Éjfél körül pedig pörkölt. A sok idegen arc ellenére jó volt a hangulat. Nem voltam olyannyira táncolós hangulatban (lehet hogy többet kellett volna fogyasztanom?), inkább csak dalolászni volt kedvem. A buli előtt azon viccelődtem, hogy a tombola fődíj biztos három hete fellógatott söréttel megspékelt fácán lesz. És hogy mi a poén. Nyertünk fácánt, ami jelenleg még valahol az erdőben repdes. November 21-én meghívtak vadászatra és akkor kapom csak meg a fácánomat. Összességében a társaságnak köszönhetően jól szórakoztam és jó bemelegítés volt a báli szezon előtt...

Borkóstoló

Tegnap átugortunk az erdőhátkarcsai kultúrházba egy kis borkóstolóra. A Babarczi pincészet képviseltette magát Pannonhalmáról. Öt fehér és egy vörös bor került kóstolásra 2008-ból a következő sorrendben: rajnai rizling, olasz rizling, tramini, muskotály, cuvée, majd vörös cuvée. A borok ízlettek, mondhatni az ár-minőség arány tekintetében kimagaslóak voltak. A prezentációból hiányoltam a borok részletesebb bemutatását. Az illatok és az ízvilág leírását szeretem hallgatni, nem a cég fejlődéstörténetét és összetételét. A borkóstolót svédasztalos vacsora követte. Nagyon finom volt a ropogós kemencében sült csülök a még meleg kenyérrel és káposztával. Ezután pedig jöhetett a korlátlan borozgatás, amit szűkebb körben otthon folytattunk. Kellemes este volt, csak gyorsan vége lett...

Bősi vízierőmű

Szerdán volt utam Bős felé. Gondoltam magamban akkor már teszek egy kis kitérőt a vízierőmű körül. Először a bal oldalon járkáltam egy kicsit, majd a jobb oldalt vettem szemügyre. Ijesztő volt a különbség. A bal oldal békességét és harmóniáját a jobb oldal agresszív támadó jellege váltotta fel. Gondoltam csinálok egy-két képet. Ahogy közelebb mentem egy hullám a peremnek csapódva rajtam landolt. A jobb lábam teljesen, a kabátom két harmada és a fejem csurom vizes lett. Mit is mondjak. Üdítő érzés volt a 4 fokos víz. De azért nem kellene minden nap. Gyorsan bepattantam a kocsiba és teljes fűtéssel irány haza.

- a nyugodt oldal erre-arra








- uszályfal, amit a javításokhoz használnak, konzolok








- a kilencedik hullám, meg a tizedik








Adatok: GCTZXF

Esztergom

Péntek délután összepakoltunk, hogy meglátogassuk a nagyszülőket Kürtön. Sajnos már régen nem jártunk errefelé. Az utat összekötöttük a párkányi Simon-Júda vásárral, meg egy kis városnézéssel Esztergomban. A vásár területéhez közel parkolva levettem a kocsiról a kerékpárt valahogy sejtvén hogy engem a vásár nem fog annyira lekötni. Egy darabig sétáltunk a nagy alapterületen megrendezett vásárban. Aztán az asszonyt szabadon engedve nekivágtam a kerékpárútnak Esztergomban. Jó három óra alatt egész szépen sikerült bebicikliznem a várost. Persze voltak olyannyira meredek részek is, amiknek már nem vágtam neki. Nehéz volt a ládagyűjtés, mert mindenütt rengeteg ember mászkált. Az idővel pedig szerencsénk volt. Dunaszerdahelyen és Komáromban is szakadt az eső. Itt meg semmi. Miután találkoztam az asszonnyal kocsival még felmentünk a kilátóhoz és a kálváriához. Vasárnap pedig elindultunk hazafelé.

- az odaúton, Mária Valéria híd






- bazilika









- kilátás a Vaskapu menedékháztól, Kálvária-kápolna, kilátó

Adatok: GC1F7K3, GC1DKVG, GC14HK7, GC134J6, GC3875, GC1Q6TJ, GC1Q9DD

Új teló

Hát mivel lejárt a T-mobile szerződés új telefont kellett volna választanom a kínálatból. Csak hát most is, mint mindig nem találtam megfelelőt, vagy rohadt drágák voltak. A régi SE K750-essel három éven keresztül tökéletesen meg voltam elégedve. Csakhogy azóta jött a geocaching. Így az új telórnak a következő kritériumoknak kellett megfelelni: beépített GPS, és ne legyen csúszós-mászós, forgós-bukós, lökős-tolós. Így már csak egy telefon maradt: Nokia 5800-as. Persze a T-Mobile kínálatban nem volt. Mivel az Orange forgalmazta feladtam egy hirdetést, hogy nekem ilyen kellene. Találtam is egy mukit, aki az Orangeből kivette ezt a telefont, én pedig kivettem neki a T-mobile kínálatból egyet hozzáfizetéssel. Az Orange a telefonba telepített mindenféle saját beállításokat, ami persze nekem nem kellett. Így hát irány a dunaszerdahelyi Nokia. Mondom nekik lökjék föl rá az eredeti Nokia szoftware-t. Nem merték, mert hogy elveszik a jótálás, meg mindenféle rizsa. Na egy csörgetés ezután a pozsonyi Nokiába. Perszehogy nekik nem gond a dolog, megvárásra megcsinálták egy tizesért és belőttek rajta mindent. Persze mindezt igazolással a jótálási papírra. Na ennyit megint kicsiny városunkról és a hozzá nem értő emberekről. Egyelőre minden jól megy rajta, úgyhogy jó vételnek tűnik...

Harisnyaember

...fogmosás közben figyelik a hátad,
a lábszárad ölelve állnának ott.

Hogyan kerülnek oda, a zuhanyba?
Egy perc, két nap és egy durva hét.
Legtöbbjük mintha csak egy harisnyaember volna,
nem tudják, hányan is lesznek még.

Eggyel többen ülnek a zuhanyban
s az új fiú addigra elmondott mindent...

Rájöttem arra, hogy a feleségemnek van művészi hajlama. Eddig azt hittem, hogy csak nekem vannak furcsa hobbijaim, de neki is van legalább egy. Nagy valószínűséggel még ő sem tudja, hogy mi az. Hát elárulom. Szereti a zoknikat bevizezve a zuhanyzóba vágni. Ebből különféle amorf, vagy jelen esetben nem is annyira alaktalan művek születnek. Ez a tegnapelőtti változat. Azóta bővült az eddigi két zokni még két társukkal és egy csoportos gruppenban nyomatják a zuhanyzó sarkában. Erről képet nem készítettem, nem volt akkora művészi értéke, mint a képen láthatónak. Mikor megpillantottam rögtön Zazis hangulatba kerültem, mondhatni Zazi a zuhanyban.

Zhong, chung, vagy gaiwan?

Azt hiszem, mind a három kifejezés használatban van. De hogy miről is van szó valójában. Hát a teázásra használt fül nélküli csészéről, aminek tányérja és fedele van. Készülhet égetett agyagból, kerámiából, vagy üvegből. Maga a teaszertartás eme kis csészében valahogy így néz ki:
1/ Előmelegítjük a csészét forró vízzel.
2/ Beleszórjuk a tealeveleket.
3/ Leöntjük forró vízzel (általában 70-80 fokossal zöld tea, oolong esetében, 100 fokossal fekete tea esetében)
4/ Hagyjuk lúgozódni (40s-3min).
5/ A fedővel itt-ott megkeverhetjük.
6/ Mikor elkészült s fedelét orrunkhoz közelítve illatozhatjuk.

7/ És már jöhet is az ízlelés. Két-két ujjunkat V alakban alátámasztva a tányért, a fedőt résnyire félrecsúsztatva és a hüvelykujjal leszorítva a keletkezett résen keresztül szürcsölhetjük a teát.

Sokat próbálkozva és tapasztalatokat szerezve mindenkiben idővel kialakul a folyamat és formálódik saját ízlése szerint. Ez a módszer kitűnően alakalmas a tea ízspektrumának a végigízlelésére.
Saját tapasztalataim szerint a teák többsége nagyon intenzív lúgozással kezd. Ezt kiküszöbölvén én a hideg csészébe helyezem a tealeveleket, és egy gyors leöntéssel egyszerre melegítem a csészét, és ébresztem fel a tealeveleket. Az leöntés a zhongból egy csészébe kerül, amit szintén átmelegít. Ezután jöhet a valódi leöntés, ami ha ízlik nem lúgozom tovább, hanem a csészébe öntöm, ahonnam a melegítőöntést kiöntöm. Számomra valahogy mindig a második forrázat tüktözi a tea valódi ízvilágát, általában jóval kiegyensúlyozottabb, mint az első leöntés. Remélem sokaknak felkeltettem az érdeklődését. Jó kísérletezést!

Pozsonyi mikro

Eddig nem nagyon akartam felrakni helyhez köthető képet a ládákról, de most valahogy muszály volt. Ugyanis annyira tetszett az álcázás módja. Mágnesesen feltapasztva egy mikro összecsavart logbookkal. Ami pedig a poén az egészben, hogy belülről közelítettem meg a helyet, így nem is láthattam magát a ládát. Csak átnyúltam a kerítésen és a megfelelő helyen tapogatva valami megmozdult. Valahogy így történt a derítés. Kívülről jóval egyszerűbb lett volna. Vagy mégsem?
- kép kintről, a láda és a logbook

Adatok: titkos:).

Vadászat a hazaúton

Valahogy a kevés alvás és a nem mindennapi túra után csak dél körül vágtunk neki az útnak. Útközben megálltunk Važecen megnézni a legnagyobb német katonai temetőt Szlovákiában. Rózsahegy után eszembe jutott, hogy legutóbb amikor erre jártunk nem néztünk be Vlkolínecre. Így hát betértünk a faházikós faluba, amit az Unesco a világörökség kincsei közé sorolt. Érdekes egy hely építészeti szemmel nézve. Az utunkat folytatva a többiek nem nagyon akarták, hogy megkeressük a vízeséseket Donovaly-nál. Így hát egy kicsit könnyedebb témára váltottam. Irány a Habakuky. Ami egyfajta mesesziget főleg gyerekeknek. Megkerestem a ládát, körbejártuk a szigetet és már mentünk is tovább. Este fél nyolcra értünk haza. Ebbe a hosszú hétvégébe sokminden belefért. Úgy éreztem, mintha már egy hete kirándulnék. Mindent összevetve jó kis csapat állt össze és remek volt ez a hétvége. Remélem lesz meg közös akciónk, legyen az sízés, utazás, vagy gerinctúra...

- temető bejárata, sokaknak örök kilátás a Tátrára









- faházikósor, harangtorony 1770-ből










- Habakuky játéksziget, levegyem a tojást?








Adatok: GC14078, GC1QVQ5, GC1VVGF

Kriván

Reggeli után kis időcsúszással tizenketten nekivágtunk főtúránknak. Irány a Kriván a maga 2494méter magasságával. Az első órai könnyű erdei sétát előbb felváltotta a magaslépcsőzés a köves terepen, majd a négykézlábmászás a sziklákon. Úgy 2000 méter körül elvesztettük Petit, aki elszállt. A túrázók megálltak és csak nézték, ahogy az ernyő a magasba emelkedik. Laza volt és büszkék voltunk rá. Mi meg folytathattuk utunkat tovább. Az utolsó másfél órában felfelé már ki-kihagyott a levegőnk, többször meg kellett állnunk, hogy behozzuk a lélegzetünket. A 120-as pulzus ezen a terepen nem volt meglepő. Láttuk a mentőhelikoptert, ahogy próbálja felszedni a tízéves srácot, aki ráesett a sziklára. Fent a csúcson megebédeltünk és gyönyörködtünk a kilátásban, amit a jó idő biztosított nekünk. Visszafelé mire az erdőbe értünk ránk sötétedett, de a könnyű terepen már nem volt szükség a bekészített lámpákra. A vacsora után pokeresen pia-all-in-t nyomtunk az asztal közepére ami hajnali négyig ki is tartott. A gitár körbe-körbe járt a kezekben és négyünk számára felszabadult dalolással végződött az este.

- felfelé úton, Peti elszállt, mentőhelikopter







- a csúcson























- ebédidő, irány lefelé







Még több kép itt nézhető: Matyi, Judit.
GC adat: GC1RCJ4

Nagy-Hincó-tó

Reggeli után a túráznivágyó csapat nekivágott a bemelegítő útnak. Irány a Nagy-Hincó-tó. A geológiai profil megtalálható itt azzal a különbséggel, hogy visszafelé kitértünk a Szimbolikus temető felé meghosszabbítva utunkat kb. 5 kilométerrel. A végén a lapos aszfaltúton való gyaloglás nem lopta magát a szívünkbe, de azt hiszem a temető ennyit megért. A megérdemelt vacsoránkat a szokásos helyen töltöttük. Finoman főztek és emberi adagokkal látták el éhes bendőinket. Késő este megérkezett a pénteki csapat, gyors ismerkedés után nagy zsivaly közepette kértük söreinket. Jött a pincér (kicit mász volt, mégis kedves és gyorsan megszoktuk a stílusát), és mivel a nagy káoszban (amikor 13 emberből legalább 6 beszél egyidőben) nem tudta, hogy ki mit kér kitört:
- Na elég volt__Ki kér sima sört__Kezeket fel! - leszámolta
- Ki kér áfonyás sört. Kezeket fel! - leszámolta
Az este múlásával gondolataink egyre inkább a másnapi nagy túrára irányultak...

- hegy, egy kis pihenés, és megint hegy






- a csipet csapat úton







- pihenés a tónál, Nagy-Hincó-tó, magányos szikla






- csoportkép a tónál, Szimbolikus temető, megérdemelt vacsora






Adatok: GC1RA1B, GC1YH37